Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Citromszirum

2014.01.02

 

erintesek_antologia.jpg

 

- Mesélj, milyen a srác? – faggatta izgatottan barátnőjét a szőke lány.

- Tökéletes. – hangzott a rövid válasz.

Kikerekedett a szőkeség szeme, a barátnőjétől soha nem hallott szótól. Húszévnyi ismeretség után is meg tudta lepni. Részletesen szokták kivesézni az átélt kalandokat. A fekete lány csak úgy falta a férfiakat. Már rég nem hitt a tündérmesékben. A párkeresést is feladta. Beletörődve a megmásíthatatlanba, csak használta az ellenkező nemet. Nem misztifikálta túl a nemi vágyból eredő érzelmi hullámokat, mint barátnője, aki minden férfiben az igazit látta…

A két szingli, már rég túl volt azon a koron, amikor a szülinapi tortára precízen rákerültek a megfelelő mennyiségű gyertyák. Gyermek híján, az unokákkal sem kellett bajlódniuk, és család híják váltak idővel egymás családjává. Az évek során, a többi barátnő megtalálva a nagy Őt elmaradozott, majd leszakadt mellőlük, amikor hivatássá vált náluk az anyaság. Amikor a gyermekek felnőttek, visszataláltak hozzájuk… elvált, elhanyagolt, megcsalt, a kapcsolatba belekeseredett nőkként. Magukba zárták a fájdalmakat és a látszatnak élve, pirulákkal oldották meg a napi gondokat. A külvilág szerint irigylésre méltó sorsok. Siránkozás helyett egy új cipővel lepték meg magukat és a felgyülemlett feszültséget a konditeremben adták ki. Az újra előkerült barátnők, a csütörtök délutánokat egymásnak szentelték. Szaunában és pezsgőfürdőben lazítva beszélték át a hét eseményeit és adták ki egymásnak félelmeiket, majd a lelki támogatást követően visszatértek gyötrelmeik színhelyére, hogy egy hetet átvészelve ismét találkozzanak…

A két szingli viszont napi kapcsolatban volt, ugyanúgy, mint az eltelt évtizedekben. Ha nem személyesen, akkor telefonon beszélték át az éjszakákat.

- Rossz a vonal. Mit mondtál? – értetlenkedett a szőkeség.

- Tökéletes. Túl tökéletes.

- Ahhha... – válaszolta hosszan és tétován, miközben megpróbálta beazonosítani a szavak jelentését.

- Szerelmes vagyok. – mondta ki a számára eddig ismeretlen érzést. A választ nem sürgette. Az ágyon elnyújtózva, átszellemülten bámulta a halk zenére táncoló gyertya fényét a plafonon.

Képtelen volt beszélni róla. Ez is több volt annál, mint amit tudatni szeretett volna bárkivel is. Magába zárta az összes percet, pillanatot, ami a férfihez kötötte. Dédelgette magában, mintha említésével elillanna a varázs. Délután, a barátnőkkel sem érezte jól magát. Nem tudott feloldódni. Minden gondolata az új kapcsolat körül járt. Már bánta, hogy ragaszkodott a csütörtöki „lányos naphoz” és lemondta a randit. Érezte elveszett...

- Akasztják a hóhért? – kacagott fel a mindig szerelmes szőkeség – Honnan tudod, hogy ez a szerelem?

- Mert értelmet nyertek az eddig gagyinak tartott érzelgős dalok.

 

Válasza erre elegendő bizonyítékot szolgáltatott…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.