Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esti téboly

2013.12.27

 

fenyerdo.jpg

 

Másik oldalára fordul a Nap,

nagyot ásítva rám sem figyel.

Távolinak tűnik még a holnap,

pedig néhány óra választ csak el.

 

Lassan magasba ível a Hold,

sápadt fényében a rút is szép,

körülötte néhány csillagfolt

pislákol… szívmelengető a kép.

 

Nézem a fényesedő esti csodát,

gondolatom csak körülötted jár.

Most mégis hagyom a nosztalgiát,

mert megaláztál, végleg elhagytál.

 

Megszédített szavad minden színe,

szelidített ígéreted… Hittem, mert

hinni akartam. Csábított csókod íze,

tested íve… szívem előtted hevert.

 

Mikor végre mindezt elérted nálam,

már nem voltam érdekes számodra.

Most hűvös üveghez döntöm vállam,

könnyem csordul, nevetek a Holdra.

 

Visszamosolyog szerelmünk tanúja

bíztat, hogy lesz még új holnapom.

Ablakot nyitok, és jól tudom, tudja,

hogy végleg le akarom zárni a napom.

 

Rémülten küldi szellőjét az éjszaka,

fagyasztani akarja elborult elmém…

Ekkor felriasztott végre az ébresztőóra,

és Te kávéval az ágyra ültél mellém.


 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.