Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hajnali ábránd

2014.02.22

 

Korán ébredtem. Jóval a reggeli ébresztő jelzése előtt. Lassan készülődtem. Kávét raktam fel, közben a zuhany alatt hosszasan elidőztem. Vörösre dörzsöltem testem a forró vízben, és puha meleg köntösben ültem le a konyha asztalához. Iszogattam a feketét és a cigarettafüstön át néztem a felkelő Nap sugarait, ami lassan kúszott fel a Palotaváros házai mögött. Sosem értettem, hogyan lehet egy panelrengetegnek ilyen szép nevet adni…

Végre van elég időm nyugodtan felébredni és elkészülni – gondoltam, és megfogadtam, hogy ezen túl így kezdem a napot.

Rohanás helyett, sétáltam a buszmegállóig. Megcsodáltam az ősz színeit, ami körülöttem pompázott. A korlátnak dőlve, szememet becsukva fordítottam arcomat a Nap felé, hogy utolsó erőlködő melegsége belém ivódjon a hosszú tél előtt. Hallottam az előttem elhaladók gyors lépteit és szavait, de nem zökkentett ki a nyugalmamból. Egy illat hozott vissza a valóságba. A kellemes, férfias illat felé fordultam. Ismerős volt számomra gazdája. Hónapok óta egy busszal jártunk reggelente. Megállt a tábla közelében. Alaposan szemügyre vettem.

Lezserül zsebre dugta a kezét. Ujján nem volt gyűrű, így nagyobb érdeklődéssel figyeltem. Keze ápolt, formás hosszú lábak, széles váll, arca karakteres, kissé borostás volt. Dúsan hullámzó fekete hajában, néhány ősz hajszálat megcsillogtatott a napfény… Tetszett. Nem értettem, eddig miért nem figyeltem fel rá.

Könnyű volt reggelente a korai ébredés. Alig vártam, hogy újra lássam. Talány volt számomra a férfi. Játszadoztam, megpróbáltam kitalálni életét, miközben lopva figyeltem minden apró mozdulatát, amiből tovább szőhettem róla a gondolatokat. Kész regényt hoztam össze megfigyeléseimből…

Egyik nap hiába vártam, nem jött. Kétségbe esve kerestem a felszállók között. Beteg talán, vagy munkanélküli lett? Szabin lehet, vagy elaludt?

Egy autó fékezett a megállóban, a beállni készülő busz előtt. Ő vezette. Átnyúlva az ülésen, ajtót nyitott. - Gyere, elviszlek. – mondta. A vágyott boldogság helyett megrémültem. Hangját hallva már valóság volt…

Azzal, hogy közeledett felém, a féltett ábrándokat veszítettem el.


 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.