Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Plakátfiú

2014.02.15

 

Magam sem tudom mi ütött belém, mikor invitálásodra szabadságot vettem ki és elindultam hozzád…

120 km-t tettem meg egy fantomért, kivel csak néhány levelet és telefont váltottam, mert a küldött fényképen egy jóképű férfi, széles mosollyal csalogatott.

A társkeresők felhozatala elég kínos. A flörtöt kereső és szexre vágyó titokzatoskodó férjek, és a facér programhibás férfiak. A randik silányak voltak. Inkább félnek, mint egynek nevezhetőek. Állandóan valami halaszthatatlan dolgom akadt néhány perc után.

Már törölni akartam magam a reménytelennek tűnő internetes portálról, amikor rám találtál. Leveled vidám hangvétele és frappáns tartalma nagy rutinról árulkodott, mégis megfogott. Hamar meggyőztél, hogy találkoznunk kell. Félelmeim nem voltak. Kirándulásnak fogtam fel, tudva, hogy rövid lesz a személyes beszélgetés. Városodban még úgysem jártam, gondoltam, legalább bejárom a nap folyamán.

Az út hosszú volt, de a belváros gyönyörű látványáért már megérte. Az Országalmánál találkoztunk egy kávézóban. A valóságban más voltál. Lenyűgözőbb.

Ahogy közeledtem feléd, azon tűnődtem, hogy miért regisztráltad magad a társkeresőn. Egy vonzó férfi, ki egzisztenciálisan, érzelmileg és szellemileg is hibátlannak tűnik, valami komoly, más problémával rendelkezhet. Eltökéltem, hogy még aznap kiderítem…

A kölcsönös szimpátia megvolt. Vidám baráti beszélgetés, nagy nevetésekkel. Az idő, számunkra megállt, csak a körülöttünk lévők és az óra kijelzője változott, de ezt észre sem vettünk. Mobilod néha megcsörrent, Te lehalkítottad és visszaejtetted hanyagul az asztalra. Értékeltem ezt a gesztust.

Élces humorral próbáltam kiprovokálni valamit belőled, ami meggyőzhetett volna arról, hogy nem Te vagy a nagy Ő. Délutánra mégis a végzetem lettél…

Bejártuk a kicsiny belvárost, néhány épületről érdekfeszítően és hosszasan meséltél. Gondoltam, ez is a csábítás egyik trükkje, de átadtam magam az érzésnek. Az egész napot együtt töltöttük. A levegő már vibrált körülöttünk. A romantikussá váló hangulat, és a Velencei-tó közelsége autózásra késztetett. A Kilátón már egymásba fonódtunk, úgy néztük a lenyugvó Nap pompás színeit a vízen…

A búcsúzkodás végtelennek tűnő és fájó volt, de boldogan hajtottam haza és alig vártam a hétvégét, amikor viszontlátogatást teszel nálam.

Gyönyörű mosolyod és csillogó szemed próbáltam felidézni magamban, de az út mellett elhelyezett óriásplakáton láttam viszont…

Önkéntelenül hatalmasat fékeztem, a mögöttem haladó már képtelen volt megállni. A rémisztő fémes csattanás, aztán a fülembe üvöltő sofőr… szememet mégsem tudtam levenni rólad. Ugyanúgy mosolyogtál rám… egy párt választási plakátjáról…

 

Egész nap a hibát kerestem benned… már elhittem, hogy nincs is… csak éppen az "irodai munkád" pontosítására nem tértünk ki…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.